Fanfiction - Az utolsó órában (2011-es Jedi Menedék Novellapályázat)

A 2011-es Jedi Menedék novellapályázatra írt novellám. Nem ért el helyezést.

Az utolsó órában

Egy zászlóaljnyi klónkatona érkezett a New Plymptora, Dass Jennir jedi mester vezetése alatt.  A katonák a szeparatistákkal egyesült nosaurianok miatt érkeztek. Számos LAAT/i löveghajón szálltak le a bolygófelszínre. De a szeparatisták nem kímélték a hajókat. Tüzet nyitottak rájuk. Néhány hajó megsemmisült, néhány lezuhant. Az utóbbi történt egy jediket is szállító hajóval. A gép messze ért földet támadóitól, egyelőre nem keresték. A roncs egész éjszaka ott feküdt...

A nap egyre feljebb kúszott a látóhatáron, megvilágítva egy fiatal férfi arcát. Egy hosszú, barnahajú, kékszemű, ifjú férfi arcát. A kellemesen hűs reggeli szellő belekapott egyenes hajába, néha szemébe fújva azt. A férfi hosszú, barna köpenyt viselt, alatta fehér tunikával. A fény megtört övébe csúsztatott fénykardján. Egy jedi. A neve Orin Starwalker. Rezzenéstelen arccal bámulta a felkelő napot. Gondolkodott: Vajon miért pont velünk történt ez?

Tőle balra egy füstölgő roncs feküdt. A lezuhant löveghajó. Hét halott klón. Négyen épségben. Egy pedig sérülten feküdt a földön. Egy fiatal, köpenyes lány hajolt fölötte. Allisha Farthen. Az Erő segítségével próbálta begyógyítani a katona véres sebét. Orin tekintete a lányra szegeződött. Az a hosszú, egyenes, gesztenyebarna haj. A gyönyörű barna szemek. És a sértetlen, hófehér arc. Gyönyörű lány, gondolta magában Orin. Persze, ezt már évek óta tudta. Vonzódott Allishához. De ezt még magának se merte bevallani. Csendben figyelte, ahogy keze alatt lassan összehúzódik a klón sebe.

Igazán tehetséges, ismerte el. Sajnálta, hogy ilyen körülmények között kellett látnia. A lány nagyon fiatal volt, csak tizenkilenc éves. A háborúban szükség volt a jedi lovagokra, ezért nevezték ki ilyen korán.

Észrevette, hogy bámulják. Egy hosszú pillanatig összetalálkozott a tekintetük. Elmosolyodott. Talán ő is érzett valamit.

Starwalkert kizökkentette egy, a háta mögül érkező hang.

- Uram, nincs semmi ellenséges mozgás - informálta a sisak által eltorzított hangján a klón.

- Köszönöm, Sasszem. Azért pásztázza a környéket. Nem tudhatjuk, eljönnek-e megnézni, ki maradt életben - jelentette ki öblös hangján a jedi.

- Rendben, uram - felelte Sasszem, majd újra a távcsövéhez fordult.

Orin megindult Allisha felé. Leguggolt mellé.

- Rendbe jön?

- Baktára lenne szüksége - mondta aggodalmasan a lány - Nem tudom teljesen meggyógyítani.

- Ne keseredj el emiatt. Te mindent megtettél - szólt Orin, majd Allisha vállára tette a kezét.

A lány elmosolyodott egy pillanatra.

- Megnézem, mire jutottak a kommunikátorral.

A jedi felállt és a roncsnál dolgozó klónokhoz sétált.

- Uraim, hogy állnak? Eltudunk érni valakit is?

- Sajnos nem, uram - recsegte a klón - De hamarosan megjavítjuk a kommunikátort.

- Rendben. Ha elkészültek, azonnal hívják Jennir mestert.

- Igenis!

A roncsból kimászott egy fekete tunikás férfi. Mindenét koszfoltok borították, és több helyen vágás látszott arcán. Nem úszta meg ép bőrrel.

- Jakuu, mennyi készletünk van?

- Talán egy napra elég - felelte a megszólított Jakuu, és megtörölte a homlokát - Ha ezek hárman megjavítják a kommunikátort végre, akkor elmehetünk. Hogy haladnak?

- Hamarosan kész, ezt mondták. Remélem, így is lesz - válaszolt Orin.

- Ellenséges mozgás volt? Vagy egyáltalán bármilyen mozgás?

- Semmi.

- És a város?

- Amennyit láttam, ott se nagyon mozogtak.

- Hmm - gondolkozott elaz állát vakargatva Jakuu - Ha ezek nem lesznek kész egy órán belül, megyünk a városba.

- Kész lesznek, ne izgulj. Meg amúgy is. Nehezebb helyzetben is voltunk a háború során - mondta Orin nevetve, és rácsapott barátja vállára.

- Igazad van. Hazajutunk és megint lesz mit mesélni a többieknek - vigyorgott vissza.

- Ahelyett, hogy nevetgéltek, idehozhatnátok egy kis kötszert! - szólt oda nekik szemrehányóan Allisha.

- A parancs, az parancs, tisztelt hölgyem - hajlongott Jakuu, és bement a roncsba kutakodni.

Allisha a fejét rázta.

- Ez a Saul sose fog megkomolyodni - motyogta maga elé.

- Ha jobban belegondolsz, nem szeretnéd, hogy megkomolyodjon - jelentette ki Orin, miközben odanyújtotta a lánynak a kötszert.

- Köszönöm. Igazad van, Orin. Fura lenne, ha nem poénkodna itt. Segítesz egy kicsit?

- Persze.

Starwalker megemelte a sérült katona testét, hogy Allisha be tudja kötözni. A lány körbetekerte a kötszerrel. Véletlenül egymáshoz ért a kezük. Mindketten lassan egymásra néztek. A lány lesütötte a szemét.

- Tudom, mit érzel. De… Nem lehet. Jedik vagyunk – suttogta szomorúan Allisha.

- Ha vége a háborúnak… Talán akkor… - válaszolt Orin, de nem tudta befejezni.

- Elhagynád a Rendet, miattam? – csodálkozott el a lány.

A fiú megfogta a kezét, a szemébe nézett, és megszólalt.

- Igen, Allisha. Érted bármit megtennék.

Szegény lány nem tudott mit felelni. Zavartan mosolygott.

Bárcsak tudnám, mi jár a fejedben – gondolta Orin.

Úgy tűnt, a lány nem akarja folytatni a társalgást. A klón sebe már be volt kötözve. Orin felállt, és Sasszemhez sétált.

- Még mindig semmi? –kérdezte.

- Semmi, uram, Csendes környékre érkeztünk.

- Igaza van, Sasszem. Lehetséges, hogy csak a mentőcsapat talál ránk – mondta Orin, majd a távolba révedt. – Ön katonaként, hogy szemléli a háborút?

- Tessék, uram? – lepődött meg a katona a kérdésen. Senki nem kérdezett még tőle ilyet.

- Mit gondol a háborúról? Helyesnek ítéli?

- Mivel erre teremtettek, annak kellene, de… - Elakadt a szava. Megrázta a fejét és folytatta. – Túl sok testvérem vesztettem el a háború alatt. És még sokat is fogok. Három év után már… Fölösleges vérontás.

- Hasonlóan gondolkodunk. Az elején még úgy gondoltam, gyorsan kivívjuk a győzelmet, és béke lesz. De most… Abban sem hiszek, hogy ha győznénk is, helyreállna a rend. Nagyon rossz érzésem van a közeljövővel kapcsolatban. De nem tudom mire vélni… - morfondírozott el újra a jedi.

- Jedi megérzés, uram? – kérdezte Sasszem kissé hitetlenkedve. Látta már harcolni a jediket, de sok képességüket csak túlzásnak tartotta.

- Valami olyasmi. De hagyjuk ezt a témát – tért vissza gondolataiból. – Mióta is harcol a hadseregben, Geonozis óta?

- Igen, a legelső Geonozisi csata óta. Azóta részt vettem más csatákban is, Ryloth felszabadításában, a második Geonozisi csatában, mindkét alkalommal Kenobi tábornok alatt szolgáltam. Ezek után főleg a peremvidéki őrjáratokba osztottak be. Legutóbb pedig Felucián küzdöttem, mikor Skywalker tábornok padawanját, Ahsoka Tanót elrabolták. Apropó, ismeri Kenobi és Skywalker tábornokokat, uram? – kérdezte hirtelen Sasszem.

- Igen, személyesen ismerem őket. Jó barátaim – tette hozzá mosolyra húzódó szájjal Orin. Skywalker mellett sok csatát megvívott. A szemében hős volt a szinte vele egykorú lovag. Erős és kitartó, sziklaszilárd jellem. Starwalker azt gondolta, ilyen egy igazi jedi. Kenobi pedig az volt, akire egész életében felnézett. Sokszor kérte a segítségét, amit mindig megkapott. Igaz barátja volt.

- Valódi, rettenthetetlen harcosok mindketten – ismerte el Sasszem. – Nem hiába vezetnek minket. De

sosem értettem, hogyan képesek a jedik így harcolni. Mi az, amit Erőnek neveznek?

- Ezt szinte senki sem tudja. Egyesek szerint az Erő hozta létre a Galaxist, de mások az ellentétjét vallják, a Galaxissal jött létre maga az Erő is. Jómagam nem tudom, melyik lehet a helyes. Csak azzal vagyok tisztában, hogy az Erő mindent átjár. Végtelen a hatalma. Mi jedik, kiknek az Erő a szövetségesük, az ártatlanok védelmére használjuk. De a sithek nem. Őket az Erő „szolgálja”. Pusztító hatalmát használják fel, a Sötét Oldalt. De ezek mind csak kis hányada az Erő valódi hatalmának. A sithek mind úgy gondolják, hogy ők teljesen a birtokában vannak. De tévednek – Fanyar mosoly tűnt fel az arcán. – Az Erő teljes birtoklására senki nem képes. De elkanyarodtam. A kérdés az volt, hogyan képes egy jedi úgy harcolni, ahogy. Egyrészt azért, mivel az Erő felruház különféle képességekkel. Hatalmas ugrások, tárgyak mozgatása, például. Másrészt azért, mert egy Erőhasználó kis mértékben a jövőbe lát. Ez nem tudatos – bár képesek vagyunk tudatosan is megtenni mindezt. Ezáltal érezzük ellenfelünk következő lépését, hatékonyabban tudunk harcolni. Maguk a fénykardok is különlegesek, nagy összpontosítást igényelnek. Ugyan olyan veszélyes a használójára is, ha nem értő kezek között van. Az Erő segít az összpontosításban. Kiterjeszti az érzékeket is. Egy jedi könnyebben meglát egy távoli célpontot, mint egy olyan valaki, aki nem Erőérzékeny. Érezzük az élőlények jelenlétét. Érti már, Sasszem?

- Azt hiszem, értem, uram. De ez még mindig hihetetlenül hangzik – hitetlenkedett a klón. – Elmondaná, hogy működik a fénykard, uram?

- Természetesen – kezdte mondandóját, közben lekapta fénykardját az övéből. – Itt lent – a markolat aljára mutatott. – található az energiacella. Kicsi és nagy erejű. Felette, az én kardom esetében, egy fókuszkristály. Világoskék, az Illumról származik. A kristály fókuszálja az energiát. Itt – most a markolat tetejére mutatott – egy erős mágneses karika van, ez tartja egyben a pengét. Legfelül a pengevédő helyezkedik el, gondolom, világos a szerepe. Az energianyaláb kiáramlik, és egy bizonyos ponton, amit a penge hegyének hívunk, visszakanyarodik, és szinte veszteség nélkül visszatér az energiacellába, ahonnan pedig folytatódik a folyamat.

- Érdekes. Nagy pontosságot igényelhet összerakni.

- Igen, ez így van, Sokan jártak úgy, hogy túl gyorsan, kapkodva rakták össze a kardot. Aki szerencsés volt, nem is működött a kardja. De aki rosszabbul járt, felrobbanhatott a kezében. Van, hogy rossz fókuszkristály kerül bele, ami ugyanúgy robbanással járhat. Saját kezűleg összerakni tényleg nehéz. Tessék, nézze meg, százados.

Starwalker a katona kezébe adta a kardját. A klón aktiválta, felvillant a világoskék, körülbelül 70 centis fénypenge.

- Furcsa fegyver. Olyan, mint egy szerszám – mondta, miközben a pengére meredt. – Rövidebb, mint a többi jedi kardja. És a markolat is furcsa. Olyan, mint egy valódi kard markolata – jegyezte meg.

- Igen, kissé eltér a legtöbbtől. A penge rövid, és nem vibrál, mint más kardoknál. Ez azért van, mert csak egy fókuszkristályt tartalmaz. A legtöbb kardban kettő, esetleg három kristály van. Ezért szabályozható a pengehosszuk is, nem ritka az egy méternél hosszabb fénykard sem. Ehhez hasonló például Yoda mester kardja, mivel egy kristályt tartalmaz. – világosította fel a klónt Orin. – A markolat meg mindenkinél egyedi. Én szerettem régebben vibropengéket, díszes fémkardokat forgatni. A markolatom emiatt lett hasonló. Elég ritka ez a megoldás, mivel nehezebb forgatni. De nekem pont megfelel.

- Értem, uram. Hasonló a klónok fegyvereihez. Egyedfüggő nálunk is, ki milyen sugárvetőt használ, sokan át is alakítják. Az enyém például – kezébe vette a fegyvert – fel van szerelve egy mini füstgránát-vetővel. Sokszor jól jön, könnyű vele elterelni az ellenség figyelmét. Nekem ez illik a harci stílusomhoz. De például Stukker – mutatott az egyik, a kommunikátoron dolgozó, klónra – két DC-17-es pisztolyt használ, innen a neve is. Lövész – a sebesült klónra mutatott – a minigun híve, ő inkább pusztít. Skyboy – az életben maradt pilótára mutatott – csak kispisztolyt használ, gondolom érthető, miért. Sniper – a másik dolgozó klónra mutatott – pedig a mesterlövészünk, halálosan pontos. Az egyéniség érződik mindenkinél, kinek a fegyverében, kinek abban, hogyan használja.

- Akár csak a jediknél. Nem csak a fénykardjaink markolata, és színe különbözik. A harcstílusunk is más. Én személy szerint Makashi vívóstílust használok, elegáns, de hatásos. Ezt a stílust használja Dooku gróf is. Nagyerejű csapások, főleg fénykard-fénykard párbajok sokán használható. Jakuu, igaz legtöbbször őrült vagdalkozásnak tűnik, shient használ. Ez egy védekezésre kihegyezett forma, sugárlövedékek hárítása, satöbbi, de vannak benne támadó elemek, így a visszavágás sem nehéz.

Allisha gyógyító, ritkán harcol, de akkor se használ kardot, csak végső esetben. Ő az Erő alapú támadásokban jártas, jobb vigyázni vele harc közben – nevetett egyet Orin.

- Nem is tudtam, hogy ennyi különböző fénykardforma létezik! – ámuldozott Sasszem. – Eddig szinte minden jedi harc egyformának tűnt.

- Áh, ez még nem az összes. Összesen hét vívóforma létezik. Sokáig tanul egy jedi padawan vívni. Már aki fénykardot használ…

- Van olyan jedi, aki nem használ fénykardot? – Sasszem meredten nézett Starwalkerre.

- Van. Kevesen vannak, de léteznek. Ők a Szürke Paladinok. Általában lézerfegyvereket, vibropengéket, tehát hagyományos fegyvereket használnak. Sok rendbéli jedi lenézi őket – sóhajtott egyet. – Szerintük lealacsonyítják a jediket azzal, hogy nem egy elegáns fénykardot forgatnak. Ebben tévednek. Egy átlagos jedi, legyen akármilyen jó vívó, vagy Erőhasználó, nem túl jó kémnek. A fénykard feltűnő. Ha véletlen lekapcsolják, és visszatámad, főleg ellenséges vonalak mögött, lebukik. Ellenben, ha nem használ fénykardot, csak sugárvetőt, nem fogják jedinek nézni. Az a hetven Szürke Paladin, aki a Rend tagja, úgy gondolom, sokkal nagyobb szolgálatot tehet, mint mondjuk én. Sokkal…- nem sikerült befejeznie a mondatot.

- Uram, megjavítottuk a kommunikátort! – kiáltotta izgatottan Stukker. – Máris hívjuk Jennir mestert.

Starwalker odaszaladt a kommunikátorhoz. Jakuu ott állt, nekitámaszkodva a roncsnak.

- Végre valami – vetette oda. – Igazad volt.

- Fogadnunk kellett volna. – válaszolt Orin vigyorogva.

- Veled nem fogadok. Mindig nyersz. Legutóbb is ki kellett ürítenem a pénztárcám, miattad – színlelt bosszúságot Jakuu.

- Nem áll jól, ha a mérgest játszod, haver – veregette meg barátja vállát a hosszú hajó jedi. – Inkább poénkodj.

- Az meg a szépséges leányzót idegesíti. Jut eszembe… - közelebb hajolt Starwalkerhez. – Jól gondolom, hogy van valami kettőtök között?

- Ezt meg honnan…

- Láttam, hogy a klón kötözése közben sugdolóztatok. És tudod, haver, én képes vagyok szájról olvasni.

- Ez… Ha kitudódik…

- Nyugi, én nem mondom el senkinek. Csak szeretném tőled hallani. Igaz, hogy a Rend elhagyását forgatod a fejedben, Allisha miatt? – kérdezte Saul. Hangjából sütött, hogy komoly a kérdés.

- Ha szükséges… Igen – nyögte ki végül Orin. – Képes lennék rá, ha ez kell ahhoz, hogy együtt legyünk.

- Ezt akartam hallani. Nem ellenzem. Jogod van az érzelmekhez.

Orin meredten nézte barátját. Azt hitte, leordítja vagy beárulja. De, hogy még csak nem is ellenzi…

- Köszönöm, Jakuu. – szólt, majd a feltűnő holoképhez fordult.

A kivetítő fölött egy hosszú, fehér hajó férfi képe bukkant fel.

- Üdvözlet, Jennir mester – köszöntötte Orin.

- Üdvözlet, Orin Starwalker. Mi történt veletek?

- A szeparatisták támadásakor találat érte a hajót. Valahol a pusztaság közepén landoltunk, egy város mellett.

- Felismeritek, melyik város lehet? – kérdezte a jedi mester.

- Phomsiss, gondolom – tolakodott be Orin mellé Jakuu. – Egyébként üdv, mester.

- Üdv neked is, Saul. Tehát Phomsiss. Odaküldök egy mentőcsapatot. Addig legyetek türelemmel, és az Erő legyen veletek! – szólt zárásképp, és eltűnt a holokép.

- Tehát megmenekültünk – vette tudomásul Allisha, aki épp az előbb ment oda. – Miért van mégis az az érzésem, hogy nem fogunk már elmenni innen?

- Nincs ezzel egyedül kisasszony – reagált kissé poénkodva Saul. – Nekem is hasonló érzésem van.

- Akár csak nekem – hallatatta mély, öblös hangját Orin. – Ez azt jelenti, nem csak egy véletlen balsejtelem.

Hirtelen megszédült. Valami be akart jutni az elméjébe.

- Mi a baj, Orin? – kérdezte ijedten Allisha, miközben Jakuuval közrefogták.

- Egy kicsit… Menjünk messzebb. Valami… Valami látomás készül.

Arrébb mentek néhány méterrel. Orin szabad utat engedett a látomásnak.

Két alak. Két aktivált fénykard. Egy lila és egy vörös. A tulajdonosaik fejük fölé emelték.

Összecsaptak. Az egymásnak csapódó pengék villanássorozatot indítottak. Helyet cseréltek. Orin látta a harcoló felek arcát. Mace Windu és… Palpatine kancellár!

Windu nagy ívű csapásokkal támadt, Palpatine védte. A sith felugrott, lepattant az asztalról, majd tovább védte ellenfele gyilkos csapásait. Elértek az ablakhoz. Windu lendített a kardján, az ablaküveg szilánkokra hullott. Megforgatta pengéjét. Palpatine támadt, újabb helycserére kényszerítve Windut. Néhány pillanatig meredten néztek egymásra. De a kancellár újra támadt, újabb csapássorozat indult. De nem tartott sokáig, a mester kirúgta a kezéből a kardot, ami kiesett a törött ablakon. A jedi az ablak széléig kényszeríttette áruló ellenfelét, mikor beszaladt a terembe Anakin Skywalker.

- Ideje megadnia magát, nagyúr. – szólt fenyegetően Windu mester.

Anakin odaért melléjük. Palpatine megszólalt.

- Anakin, mondtam, hogy ez lesz a vége. Láthatod, a jedik hatalomra törnek.

- Nem kér a világ a sithek elnyomásából. Tűnjetek el, örökre! – mondta Windu, miközben görcsösen markolta ellenfelére tartott fénykardját.

- Soha. Soha. Soha! Ti tűntök el! – ordított a kancellár, és villámtengert zúdított a mesterre.

De Mace Windu kivédte, és a villámok ellenfelére pattantak vissza.

- Ez egy áruló! – kiabált elfúló hangon Palpatine.

- Ő az áruló! – ordított vissza Windu.

Vége lett a látomásnak. Legalábbis néhány percre.

- Palpatine… - suttogta remegő hangon Orin. – Palpatine kancellár a sith nagyúr!

- Tessék? – kérdezett vissza Allisha hitetlenkedve. – Az lehetetlen!

- Láttam. Láttam, hogy Windu mesterrel vív.

- De mégis, hogy nem vettük észre? – hüledezett Jakuu. – Legalább Yoda ki kellett volna szúrja.

- Fogalmam sincs. De nincs vége.

Megnyitotta újra az elméjét.

A párbajnak vége. Windu sehol. Anakin Palpatine előtt térdelt. A kancellár arca…

- Érzem, hogy veled van az Erő. Páratlan hatalmú sith lesz belőled! A te neved, ettől a perctől fogva Darth… Vader – szólt rekedt hangján a sith.

- Köszönöm, mesterem.

Lehetetlen, gondolta Orin. Anakin a sithekhez állt…

Néhány méterrel előrébb ment, otthagyva Allisha-t és Jakuu-t.

Még nincs vége a látomásnak…

- Egyetértek. A Jedi Tanács most a Szenátus ellen fordul – mondta Anakin.

- Minden egyes jedi lovag, beleértve a barátodat, Obi-Wan Kenobit, mától a Köztársaság ellenségének minősül – ejtette ki ezen bűnös szavakat Palpatine.

- Értettem, mester.

- Cselekednünk kell. A jedik nem adják fel. Hacsak egy is életben marad közülük, véres polgárháború vár ránk. Indulj. Most rögtön menj el a Jedi Templomba. Ott nem számítanak támadásra. Tedd, amit tenned kell, Vader nagyúr. Ne tétovázz, és ne kegyelmezz! Csak így nyerheted el a Sötét Oldal segítségét, hogy megmentsd Padmét.

- És mi lesz a többi jedivel? Szerte a Galaxisban? – kérdezte kissé aggodalmas hangon Anakin.

- Ők is elnyerik méltó büntetésüket. Miután a Templomban minden jedivel végeztél, utazz el a Mustafar bolygóra, végezd ki azt a helytartót, Gunrayt, és a többi szakadár vezetőt. Végre megint a sithek uralkodnak a Galaxison! És beköszönt az áldott béke.

Vége lett. Teljesen.

- Lehetetlen – motyogta maga elé. – Lehetetlen, hogy Skywalker átálljon. Ez az egész egyszerűen lehetetlen!

A halál érzése kerítette hatalmába. Hát ezért volt az a rossz érzésük. Megfordult, és…

Stukker a földön guggolt, két pisztolyát Allishára és Jakuura tartva leadott egy-egy lövést. Ők ketten csak az utolsó pillanatban eszméltek rá, mi történt.

Az események lelassultak Starwalker szeme előtt. Mégis mi ez?!

Az agya zakatolt, a teste pedig parancs nélkül nekilökte az Erővel Stukkert a mögötte lévő két társának.

Előkapta, és aktiválta fénykardját. Egy fájdalmas üvöltés kíséretében előreszaladt, és az épp feltápászkodó, Stukkert lefejezte. Elrakta a kardot, kezébe hívta a két pisztolyt, és a másik két klónnal is végzett. Nem vette észre, nem is figyelte, hogy Sasszem nincs sehol. ,Az övébe rakta a pisztolyokat, odament a két halott társához. Jakuu üveges tekintettel meredt a semmibe, hátán egy füstölgő, égett lyukkal. Allisha arccal a földön feküdt. Orin odament hozzá. Megállapította, nem él. Keserű fájdalom mardosta torkát.

- Miért? Miért kellett ez történjen? Mégis miért?! – ordított zokogva. Allisha hűlő testét az ölébe húzta.

- Sajnálom. Sajnálom… Az én hibám. Meg tudtalak volna menteni… - okolta önmagát.

Sasszem, aki eddig a roncsban rejtőzött, kikukucskált, kitartotta a karabélyát, és becélozta a jedit.

De Orin időben észrevette. Kikapta egyik pisztolyát, az övéből, és leadott két lövést. Egyik a fegyvert érte, másik pedig a klón vállát, aki fájdalmas nyögéssel hátraesett.

Starwalker odasétált, végig rátartva a klónra a pisztolyt.

- Mit jelentsen ez, Sasszem? Mégis mi ez?! – ordított a volt bajtársára.

- Parancsot kaptunk, uram! – a klón hangja kétségbeesésről árulkodott. – Kiadták a 66-os parancsot!

- Ki adta ki?

- Palpatine főkancellár.

- És mégis mit takar a 66-os parancs?

- Ezt születésünkkor belénk programozták. A jedik elpusztítását jelenti.

- Tehát egész végig erre ment ki a játék – döbbent rá Orin. Elrakta a pisztolyt.

- Nem öl meg, uram? – kérdezte Sasszem meglepetten és megkönnyebbülten.

- Nem ölök fegyvertelent. Rendben lesz?

- I-igen. De mégis mit akar kezdeni? Követni fogják, bárhova is megy!

- Tudom. Nem tudom, mihez kezdek. De itt nem maradhatok.

Megfordult és elindult a város felé. Sasszem követte tekintetével, figyelte, ahogy lassan távolodik. Közben arra gondolt: Az adósa vagyok, Orin Starwalker, jedi lovag…