A 2012-es Jedi Menedék novellapályázatra írt novellám, ami különdíjat kapott.
Csapdában
-
Ki a fenének kell egy ilyen mocskos nő? Végzettséged sincs, kislány!
A
fülem sértette a magas, szögletes arcú férfi hangja. Egy Nar Shaddaa-i bár
tulajdonosa, a nevét nem tudtam, de a hangja annál inkább beleégett az
emlékeimbe. Érces, kissé magas férfihang, ami szinte vágta a dobhártyámat. A
pult mögül ordibált, én pedig dermedten figyeltem, ahogy egyre hangosabban,
egyre erősebben gesztikulálva próbálja megértetni velem a mondandóját. Nem
akartam elhinni, amit látok, de ez volt a száraz valóság. Már nem is számolom,
hányadik helyen utasítottak el, nem akartam belegondolni. De ez a férfi volt
mindközül a legdurvább. A végén már mocskosabbnál mocskosabb szavak hagyták el
a száját, én pedig összeszorítottam a szemem, és befogtam a fülem. Nem akartam
hallani, ahogy mindennek elmond, nem akartam látni, ahogy egyre idegesebb, és
mindezt miattam. Nagyon fájt.
Mikor
kifogyott a szuszból, derékon ragadott, és kidobott az ajtón. Nagyot toccsanva
landoltam a tócsákkal tarkított macskaköves sikátor járdáján. A térdem
kellemetlenül bizsergett, valószínűleg sikeresen lehorzsoltam. Fenébe, hogy
csak egy rövid szoknyám maradt, nem nadrágom.
